Előző bejegyzéseimben már megemlítettem, hogy miért is kezdtem írni. Nos, az írás csodálatos, igen, jótékony hatással van az emberre (főleg, ha valaki azért kezd bele, mert tényleg ezt szeretné csinálni), de emellett kemény munka is. Az agyad, a gondolataid nem állnak le egészen…

Mindenki érezte már magát szörnyen attól, amikor elszalasztott egy lehetőséget. Amikor tudtuk, hogy mit akarunk mondani, csinálni, mégis az ellenkezőjét tettük. Az életben nem lehet visszavonni a kimondott szavakat, a megtörtént eseményeket. Ezért olyan csodálatos az…

Nem, nem vagyok őrült. Sokan mondták már rám, hogy bolond vagyok, de én ezt mindig bóknak vettem. Jobb bolondnak lenni, mint beleőrülni az unalmas hétköznapokba és az értelmetlen versenyfutásba az idővel. És ha csak egy csipet fűszert is adunk az élethez, már nem is annyira…

Ez az első bejegyzés. Mit is írjak? Ha csak a címen legalább 2 órán keresztül kellett gondolkoznom, akkor mégis hogyan hozzak össze egy épkézláb bejelentkezést? Megvan. Egyszerűen. Hiszen egy első találkozás nem indulhatna mással, mint bemutatkozással. Lássunk is hozzá.