Nemrég a Könyvmarketing csoport Facebook oldalán kérdéseket tettek fel nekem, én pedig most meg is válaszolom mindet. Egy rövid kis "interjú", ha úgy tetszik :)

Mondj magadról pár szót!

Baráth Viktória vagyok, írónő. Jelenleg sajnos még nem ebből élek, de minden vágyam az, hogy ezt elmondhassam magamról. Napjaim nagy részét az írás és a könyvem marketingjének fejlesztése teszi ki.

Beszélj a (leendő) könyve(i)dről

Egy könyvem jelent meg eddig, az Első tánc, idén májusban, de szeretném az összes kéziratomat kiadatni/kiadni. Egy trilógiát, illetve négy másik, különböző történetet fejeztem be eddig, valamint még három kidolgozás alatt áll.

Az Első tánc a trilógiám első része. Főszereplője Zoey, aki musicalszínésznő szeretne lenni, de mivel inkább visszahúzódó természet, ezért nem alakulnak jól a tanulmányai. 21. születésnapjára Párizsba utazik egyedül, ahol megismerkedik Owennel. A férfi sokat segít neki megtalálni és felvállalni önmagát. Nem csoda, hogy elég hamar gyengéd érzelmeket kezd iránta táplálni, de Owen Edinburgh-ban él, Zoey pedig New Yorkban, így az utazás végeztével elválnak útjaik. A sors azonban úgy hozza, hogy egészen hamar újra egymásba botlanak. Owen továbbra is segíti és biztatja a lányt, így Zoey jegyei és órai részvétele nagyban javul. A viszonyuk viharos, több olyan akadályt gördít eléjük az élet, amivel nehezen birkóznak meg. Ezek az akadályok persze spoileresek, szóval nem lövöm le a poént, de egy nap olyan helyzettel találják szembe magukat, amikor végleg választaniuk kell: együtt maradnak, vagy elválnak útjaik. A könyv végére Zoey a törékeny, introvertált kislányból magabiztos nő lesz, aki kiáll saját magáért és a boldogságáért.

Ossz meg a többiekkel pontosan egy, marketinggel vagy könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot.

Nem szabad hinni a marketingnek. Nem attól függ, hogy egy könyv jó-e, hogy mindenhol azt látod. A legrosszabb könyvet is lehet hirdetni, ne dőlj be a reklámfogásoknak. Tudom, ezzel kicsit magam ellen is beszélek, de kezdő íróként nagyon le tudja lombozni az embert, ha azt látja, hogy másokat jobban "felkaptak". Valószínűleg csak többet költött marketingre.

Azt mondtad, hogy a borítóval kapcsolatban a kiadóra hallgattál, így született meg ez a színes csoda. Te milyen borítót szerettél volna?

Nekem jobban tetszett volna, ha egy fotó van rajta, de úgy tűnik, hogy bejött ez a színes, táncos, mert azóta is többet dicsérik a borítót, mint a beltartalmat :D Na jó, nem, de néha tényleg az egekig magasztalják. Meg is mutatom, hogy nekem melyik borítótervek tetszettek a legjobban.

Bár a könyv ötlete egy álom hatására született meg, milyen részeket emeltél át a saját életedből Zoey életébe?

Elég sok mindent. Például rögtön a fő vonalat, ahogyan Zoey küzd azért, hogy a saját akadályait leküzdve bebizonyítsa a világnak, hogy benne sokkal több van, mint amit láttatni enged. Ezen kívül sok apró kis jelenet, párbeszéd megtörtént a való életben is. Sokszor találgattak az ismerőseim, hogy „ez biztosan akkor jutott eszedbe, amikor…”

Kiről mintáztad Zoey-t? Mely tulajdonságai egyeznek meg a saját tulajdonságaiddal?
Melyik karakter áll hozzád a legközelebb, és miért?

Zoey teljesen fiktív, azonban elég sok közös van bennünk. Ő volt az első karakterem, akit megalkottam, ezért szerintem természetes, hogy kicsit a saját képemre formáltam. A saját érzéseimet, saját gondolataimat vittem bele sokszor a történetbe. Ő is csendes, visszahúzódó lányként kezdi, aki azt gondolja magáról, hogy nem méltó arra, hogy neki bármi is sikerüljön, miközben a lelke mélyén tudja, hogy csak ki kéne törnie ebből a gondolkodásmódból. Amikor ezt megteszi, szinte szárnyra kap, és az élete teljesen megváltozik.

Zoey mellett viszont minden egyes karaktert meg tudok érteni. Tudom, hogy mi hajtja őket, és bennük is van jócskán egy kis darabka belőlem.

Az íráson kívül mivel foglalkozol még szívesen?

Legszívesebben az írással foglalkozom minden egyes szabad percemben. De emellett szeretek utazni, kirándulni, biciklizni, felfedezni a várost és a környéket. Mindent, ami szélesíti a látókörömet, kitisztítja az agyamat és új impulzusokat ad.

Eleinte titokban írtál (akárcsak én). Hogyan fogadták a környezetedben, amikor megosztottad velük a titkodat?

Nem hitték el :) Szerintem fel sem tudták fogni, hogy mit is jelent ez. Szörnyen sokat kérdezősködtek, hogy ez mégis hogyan jött, és mit írok, és mikor mutatom meg. Szerencsésnek érzem magam, hogy mind a családom, mind a barátaim részéről hatalmas támogatást kapok. Senki sem nézett le ezért, hanem rögtön azt kérdezték, hogy hogyan tudnának segíteni. Nagyon hálás vagyok nekik!

Miért éppen az Álomgyár?

Miért ajánlod a kiadódat?

Miért nem ajánlod?

Milyen volt az együttműködés a kiadóddal?

Mi az, amit a mai tudásoddal másként csinálnál, ha most keresnél kiadót az Első tánc című regényedhez?

A kiadós kérdéseket egybe szedtem, hogy egyszerűbb legyen.

Amikor eldöntöttem, hogy szeretném kiadni a könyvemet, elsősorban az ismerőseim között kérdezősködtem, hogy hogyan érdemes elindulni, tudnak-e segíteni, így ajánlották nekem az Álomgyárat. Már előtte is szimpatikus volt a kiadó, és mivel iszonyatosan féltem az elutasítástól, azt már előre eldöntöttem, hogy magánkiadással próbálkozom. Tudtam, hogy itt is egy bizonyos rostán kell átesnie a kéziratnak, de nagyobb eséllyel indultam, mint egy hagyományos kiadónál.

A kiadási folyamat során minden flottul ment, annyira gördülékenyen, hogy néha rá kellett kérdeznem, hogy minden rendben van-e, mivel nem kaptam semmi hírt a könyv felől. A válasz mindig az volt, hogy megy minden magától.

Szerintem minden egyes könyv kiadásánál vannak ellentétek a kiadóval, bár én túl „nyuszi” voltam végig, vagyis soha semmiért nem szóltam. Ezt már megbántam kicsit, akaratosabbnak kellett volna lennem.

Az biztos, hogy jobban „jelen” lettem volna a folyamatokban. Hiába hirdeti azt a kiadó, hogy ők mindent elintéznek, nekik van erre egy bevált sémájuk, és ha minden könyvet így adnak ki, akkor félő, hogy minden könyv ugyanolyan elbírálás alá esik. Jobban utánanéztem volna, hogy mik a lehetőségek.

Mennyire nehéz úgy érvényesülnöd Magyarországon, hogy többnyire külföldön tartózkodsz?

Nagyon nehéz. Nem tudok részt venni az eseményeken, nem tudok részt venni a dedikált könyves akciókon, nem tudok személyesen beszélni a kiadóval, ezért elég nagy hátrányban vagyok.

Találkoztál-e olyan marketing ötlettel Németországban, amik ott már jól működnek, de itthon nem használják az írók, kiadók?

Ennyire nem merültem itt bele a könyvmarketing kérdésekbe, úgyhogy ezt nem tudom sajnos. De valószínűleg itt máshogy működik a dolog, mint otthon. A könyvesboltokban alig lehet megmozdulni, szóval valószínűleg a kereslet is máshogy alakul.

Milyen példányszámban jelent meg a könyved?

2000 példány lett nyomtatva, amivel lefedjük az egész országot.

Mi volt a fontos számodra, a megjelenés, vagy az üzleti haszon? Esetleg mindkettő?

Csakis a megjelenés. Nem gondoltam a haszonra, és aki átlátja a könyvpiacot, az tudja, hogy mennyire nehéz hasznot termelni. Nekem csak az volt a fontos, hogy elinduljak, hogy megismerjék a nevem, hogy várják a következő könyveimet.

Szereted a musicaleket? Van kedvenced?

Imádom a musicaleket!!! Ha tehetném, állandóan csak színházba járnék. Elvarázsol a zene, a tánc, ahogy az összes szereplő egyszerre, tökéletes koreográfiára mozog a színpadon… Egyszerűen gyönyörű! Mindig libabőrös leszek, ha egy-egy jelenetre gondolok.

A kedvencem pedig a My fair lady. Filmen, színházban, mindenhogy, szinte már kívülről fújom a szövegét. Sok ötletet merítettem Eliza és Dr. Higgins kapcsolatából.

A Te életedben is fontos szerepet tölt be a tánc?

4 évig táncoltam fiatalkoromban, és azóta is bánom, hogy abbahagytam. A mai napig szeretek táncolni, és sokszor álmodom, hogy még mindig táncolok. Azt hiszem, ez az egyetlen dolog, amit máshogy csinálnék az életemben, ha visszamehetnék az időben.

Mennyire írtad bele a vágyaidat az Első tánc című regényedbe?

Elég sok vágyam került bele, kezdve azzal, hogy én is szeretnék olyan bátor lenni, mint Zoey. Szeretném néha az emberek arcába mondani, hogy mit is gondolok róluk, majd elsétálni, és nem visszanézni. De ezen kívül én is álmodozom arról, hogy a saját „szakmámban” sikeres leszek. Bár az első könyvben Zoey még épphogy csak elindul a hírnév felé vezető úton, de a folytatásban újabb kihívások várnak rá.

Kacérkodtál esetleg a gondolattal, hogy musicalszínésznő legyél?

Még régebben, egy kicsit. De én sosem tudnék kiállni annyi ember elé. Túlságosan is introvertált vagyok hozzá, de a regényemen keresztül azért egy kicsit én is úgy érezhetem, hogy abban a világban élek.

Nagyon köszönöm a lehetőséget és a kérdéseket! :)