Ha sikerült megemészteni az előző kis részletet, akkor itt a következő. Ez a harmadik elkészült regényem első fejezete. A véleményeket továbbra is szívesen veszem! :) Akkor lássuk:

Akkor vágjunk is bele! :) Ez a második regény, ami elkészült, pontosabban az első fejezete. Várom a véleményeket, ha elolvastátok! Nincs cenzúrázva, a szöveget hagytam az eredetiben, csak kicsit megnyirbáltam, hogy izgibb legyen! Címe ennek sincs, szóval csak így simán... 

Eltelt jó pár hét az utolsó bejegyzésem óta, így gondoltam, kicsit felfrissítem és mozgósítom a blogot, nehogy teljesen megfeledkezzünk róla. Én nem tettem, remélem Ti sem!

Csodás tavaszi napot mindenkinek! :) ( Itt szélvihar és felhős ég van csak, de ha jól tudom, otthon ragyogó napsütés)

Örömmel jelentem, hogy elkészült a harmadik regényem is! Úgyhogy gyorsan bele is kezdtem a negyedikbe, csak hogy ne unatkozzak. Egy külön bejegyzésben írok majd kicsit bővebben a másik két könyvről, ami már készen van, illetve arról is, amit feltöltök a blogra.

Valamint gondoltam összeállítok egy kis listát az eddig "elhangzott" számokról, amik egyben személyes kedvenceim is. Az tudni kell, hogy a dalokat nem hasra ütésre választottam, hanem nagyrészt a szövegük miatt, ami kapcsolódik a sztorihoz, esetleg kiegészíti. Egy kis kitérő, mielőtt folytatódik a történet :)

Páran kérdezték, hogy mégis hogyan jött ez az írás dolog, vagy hogy hogyan jönnek az ötletek. Nos, a legkülönbözőbb irányokból. Ebben a bejegyzésben arról fogok írni, hogy nálam hogy is néz ki az írás folyamata. Ez alatt persze nem azt értem, hogy leülök, bekapcsolom a laptopot, majd elkezdem nyomkodni a billentyűket. Egyébként elég érdekes módon oldom meg ezt is néha, például főzés közben, utazás közben a telefonomon, stb. De most a kreatív folyamatról van szó.

Nehéz volt belekezdenem a blogírásba. Nehezemre esett megosztani a gondolataimat, érzéseimet másokkal, főleg azokkal, akik igazán közel állnak hozzám. Féltem attól, mit gondolnak majd, féltem a reakcióiktól. Persze sejtettem, hogy nem fogja senki azt mondani, hogy hagyjam abba, mert csak hülyét csinálok magamból, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyi támogatást és biztatást kapok! :) Szeretném megköszönni mindenkinek, aki akár egy kedves szóval, akár többel bátorított. El sem tudjátok képzelni, hogy mekkora örömet okoz, amikor valaki teljesen magától azt mondja, hogy ez igen! Csináld! Drukkolok! Nem kérdeztem rá senkinél, hogy olvassák-e, hogy mit gondolnak róla, mégis annyi biztatást kaptam, amennyire nem is számítottam. Nem is lehetne ennél nagyobb motiváció a számomra. Szóval köszönöm, köszönöm! :)

Előző bejegyzéseimben már megemlítettem, hogy miért is kezdtem írni. Nos, az írás csodálatos, igen, jótékony hatással van az emberre (főleg, ha valaki azért kezd bele, mert tényleg ezt szeretné csinálni), de emellett kemény munka is. Az agyad, a gondolataid nem állnak le egészen addig, amíg papírra nem viszed azt, amit elképzeltél. Ez viszont a legnehezebb és legfrusztrálóbb része az egésznek.

Mindenki érezte már magát szörnyen attól, amikor elszalasztott egy lehetőséget. Amikor tudtuk, hogy mit akarunk mondani, csinálni, mégis az ellenkezőjét tettük. Az életben nem lehet visszavonni a kimondott szavakat, a megtörtént eseményeket. Ezért olyan csodálatos az írás.

Nem, nem vagyok őrült. Sokan mondták már rám, hogy bolond vagyok, de én ezt mindig bóknak vettem. Jobb bolondnak lenni, mint beleőrülni az unalmas hétköznapokba és az értelmetlen versenyfutásba az idővel. És ha csak egy csipet fűszert is adunk az élethez, már nem is annyira unalmas.

Ez az első bejegyzés. Mit is írjak? Ha csak a címen legalább 2 órán keresztül kellett gondolkoznom, akkor mégis hogyan hozzak össze egy épkézláb bejelentkezést? Megvan. Egyszerűen. Hiszen egy első találkozás nem indulhatna mással, mint bemutatkozással. Lássunk is hozzá.