Páran kérdezték, hogy mégis hogyan jött ez az írás dolog, vagy hogy hogyan jönnek az ötletek. Nos, a legkülönbözőbb irányokból. Ebben a bejegyzésben arról fogok írni, hogy nálam hogy is néz ki az írás folyamata. Ez alatt persze nem azt értem, hogy leülök, bekapcsolom a laptopot, majd elkezdem nyomkodni a billentyűket. Egyébként elég érdekes módon oldom meg ezt is néha, például főzés közben, utazás közben a telefonomon, stb. De most a kreatív folyamatról van szó.

Először is, minden történethez kell egy alapsztori. Mit is akarok elmondani, és hogyan, milyen úton. Ehhez választanom kell egy műfajt. Általában a történet maga már adja, hogy mi is legyen a műfaja, de néha el lehet térni tőle, ha a mondanivaló megköveteli. 

Ha meg van a sztori, jöhetnek a szereplők. Általában 2-3 karaktert szoktam az elején elképzelni, akik a történet középpontjában állnak, más néven a főszereplőket. Megeshet, hogy a karaktereket hamarabb kitalálom, mint a történetet, és úgy próbálom felépíteni a sztorit. Ez sajnos a nehezebb eset, bele is kerültem egy kisebb zsákutcába a harmadik regényemmel, amihez adott egy egész jó karakter, egy üzenet, amit át akarok adni, de egyszerűen nem jön a "hogyan". Hiányzik az utolsó hozzávaló, a cselekmény.

A cselekmény viszi előre a regényt. Az által bontakozik ki a történet, ismerjük meg a karaktereket és adhatjuk át az üzenetet az olvasónak. Ha nincs cselekmény, nincs regény. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én mindig is irtóztam azoktól a könyvektől, amiben 3 oldalon keresztül taglalták a táj szépségeit. Biztosan nagyon szép lehet, élőben, látni, de olvasni nem annyira izgalmas. Ráadásul nem viszi előre a cselekményt, tehát még fölösleges is. Ez olyan, mintha valaki leírná, hogy hogyan hangzik a Clair de Lune. Nem lehet leírni. Én legalábbis úgy gondolom, hogy ami fölösleges, azt nem írom le csak azért, hogy növelje a karakterszámot. Ebben Anton Chekhov-ra hallgatok:

Remove everything that has no relevance to the story. If you say in the first chapter that there is a rifle hanging on the wall, in the second or third chapter it absolutely must go off. If it's not going to be fired, it shouldn't be hanging there.- Anton Chekhov

Nyers fordításban: Törölj ki mindent, aminek nincs köze a sztorihoz. Ha az első fejezetben egy puska lóg a falon, a másodikban vagy a harmadikban le kell onnan kerülnie. Ha nem sütik el, nem lógna ott.

Amikor meg vannak a karaktereim, a sztori, és a cselekmény is kezd összeállni, onnan kezdődik az igazi munka. A legizgalmasabb rész kitalálni a dialógusokat és azokat az apró részleteket, amitől színes lesz a történet. A Google előzményeim alapján kérdés nélkül 20 évre ítélnének, annyiszor kerestem rá arra, hogy milyen szobanövény okozhat fulladást, melyik drog milyen hatást vált ki az emberből, mennyit keres egy átlagos bérgyilkos és mekkora vérveszteség halálos az emberre nézve. Ezek persze egyediek, de szörnyen sok időt töltök kutatással, akár csak a nevekkel kapcsolatban. Nem akarok olyat írni, ami nem helyes, így a legapróbb dolgoknak is utána járok.

Ezek után már csak le kell ülni és elvégezni az unalmas részt, a fizikai írást. Számomra ez a legnehezebb rész, mivel a fejemben addigra általában összeáll a teljes kép, így semmi izgalom nem marad a végére, csak a munka, egészen addig, amíg egy új ötlet nem ugrik be.