Sosem írtam még könyvértékelést, így azt sem tudom, hogy hol kezdjem. A helyzetemet pedig még az is nehezíti, hogy egyszerűen nem jutok szavakhoz. Olvastam én sok helyen, hogy ezt a könyvet el kell olvasni, hogy sok-sok zsepire van hozzá szükség, de nem gondoltam volna, hogy rám is ekkora hatással lesz. Amikor végeztem, világossá vált, hogy le kell írnom az érzéseimet ezzel a történettel kapcsolatban, különben felrobbanok.

Szkeptikusan vágtam neki, mivel mostanában nem nagyon ment az olvasás, és arra számítottam, hogy ezt is félre fogom tenni pár oldal után (az Idegpályát kezdtem el előtte, 20-30 oldalnál tovább nem jutottam...). Ám, ahogy egyre jobban és jobban belemélyedtem a könyvbe, onnantól kezdve nem tudtam tőle elszakadni.
Kiszámítható? Igen. Érdekelt ez engem? Nem!

Nos, mivel azt már említettem, hogy még sosem írtam véleményt könyvről, ezért úgy gondoltam, az lesz a legegyszerűbb, ha pontról pontra haladunk.

Nemrég a Könyvmarketing csoport Facebook oldalán kérdéseket tettek fel nekem, én pedig most meg is válaszolom mindet. Egy rövid kis "interjú", ha úgy tetszik :)

Még valamikor tavasszal jött az ötlet, hogy mekkora élmény lehet egyedül utazni. Akkor még csak elméleti szinten foglalkoztatott a téma, de aztán egyre jobban beleéltem magam a gondolatba, így nekiláttam szervezkedni. Olyan helyre szerettem volna menni, ami valódi kihívás, így Hollandia mellett döntöttem. Aránylag közel van, de mégis egy teljesen idegen ország, idegen nyelvvel. Rövid keresgélés után találtam rá Utrechtre. Már pár kép után eldöntöttem, hogy ezt a várost látnom kell.

Olyan gyorsan szedte a lábát, ahogy csak tudta. Bár semmi kedve nem volt munkába állni, ahhoz még kevésbé fűlött a foga, hogy rögtön az első napján büntetést kapjon, netán rögtön elbocsássák. Szüksége volt a munkára, valamint Mrs. Higgins-szel sem akart kiszúrni, aki volt olyan kedves és beajánlotta a családnál. A ház több kilométerre feküdt a várostól, ahova szinte csak kocsival jártak az emberek, de persze nem az ő fajtája. A lány még nagyon kocsi közelébe se került, nemhogy beleüljön, az szinte istenkáromlásnak számított volna. Morgott magában rendesen a hosszú út alatt, de hősiesen cipelte a csomagját tovább. A kezei kezdtek elfáradni, a szemébe homokot fújt a szél, de tartotta magát, egészen addig, amíg hirtelen ki nem billent az egyensúlyából. Csak miután lenézett a bal kezére, akkor látta meg, hogy a csomagja fogantyúja teljesen leszakadt.

Igen, az is én vagyok! Úgy gondoltam, haladok a korral és létrehozok egy Facebook oldalt is a blog mellé. Hogy ezt miért tettem? Nos, ennek egyszerű oka van. A Facebookon a legegyszerűbb manapság elérni az embereket és tartani velük a kapcsolatot. Ha a blogra felteszek egy bejegyzést, azt is csak akkor látják meg sokan, ha megosztom Facebookon, így gondoltam, leegyszerűsítem a saját dolgomat. :) Szóval, ha továbbra is értesülni szeretnétek a fejleményekről, hírekről, meg úgy általában mindenről, akkor kövessétek a blogomat Facebookon is!

https://www.facebook.com/firstdraft.blog.hu

Kedves Olvasóim!

Hosszas töprengés után arra az elhatározásra jutottam, hogy lassan (de biztosan) kénytelen leszek deaktiválni a fejezetekről szóló bejegyzést. Hogy ez mit is jelent? Már csak rövid ideig lesz elérhető a könyv a blogon, ugyanis ha már belevágtam ebbe a kiadósdiba, akkor komolyan szeretném csinálni. Kb. egy hét múlva szándékozom ezt megtenni, addig van idő befejezni, utána már csak nyomtatott formában lesz elérhető (nagyon remélem)!

Szép napot! :)

Eldöntöttem, publikálok. Legalábbis végre valahára nekilátok, és tisztességgel korrigálom, szerkesztem és újra írom a könyvemet. Első lépésként újra átgondolom, hogy mit is akartam ezzel az egésszel mondani, mi az, ami miatt el kell mesélnem ezt a történetet. Talán ez a "munka" legnehezebb része, hiszen ezen áll vagy bukik a sikere, nem egy elrontott vesszőn. Ha ezzel megvagyok, átírom az egészet. Igen, nyitok egy új, üres fájlt, és nekiállok az elejétől, mintha csak egy teljesen új könyvet írnék. Ha ez is megvan, akkor már tényleg csak a nyelvtanra kell koncentrálnom, aztán mehet is a kiadóhoz.

Azt mindenképp szem előtt tartom, hogy ha a könyvem nem elég érdekes, esetleg nem elég izgalmas, akkor nem fogok foggal- körömmel harcolni a kiadásáért, mert nem akarok kiadni a kezemből egy olyan művet, ami nem elég jó. Van még bőven időm, ha kell, akkor újra és újra átírom, egészen addig, amíg tökéletes nem lesz (soha!).

Több kérdés is kavarog a fejemben, amiket tisztáznom kéne, mielőtt nekivágnék a nagy feladatnak. Először is: a cím. Szörnyen nagy bajban vagyok a címekkel! Ha valakinek esetleg van egy jó ötlete, akkor várom a jelentkezést. Másrészt azt sem döntöttem még el, hogy így, 3 kötetként szeretném publikálni, vagy elvágom a sztorit az első könyvnél (persze más "végjátékkal"), ahogy eredetileg is terveztem. Afelől semmi kétségem, hogy a cenzúrázatlan változattal próbálkozok, maximum kihúzatják velem, na bumm.

Hjajj, belegondolni is szörnyű, hogy mennyi munka lesz ezzel, de minden egyes kínkeserves pillanatot megér.

És persze ismét megkérek mindenkit, aki végigolvasta a történetet, hogy adjon pár tippet. Mit kéne kihúzni? Mi nem tetszett? Mi az, ami elrontotta? Most kell nagyon a segítség, mert szeretném, hogy a kiadó a lehető legjobb, majdnem tökéletes kéziratot kapja meg, ami csak tőlem telik! És persze drukkoljatok! :)

Nem tagadom, Downton Abbey fan lettem. Beismerem. Imádom a hangulatát, a viszályokat, az egész légkört, a történetet. Egy nap alatt sikerült jó pár részt megnéznem, aminek az lett az eredménye, hogy nem tudom leállítani az agyamat. Csak jönnek és jönnek az új ötletek. A problémám csak az, hogy jelenleg a kreativitásomnál már csak a lustaságom határtalanabb. Van egyáltalán ilyen szó? Na mindegy, furi. Szóval, lusta vagyok. Ha van pár órám, akkor azt inkább pihenéssel (és Downton Abbey nézéssel) töltöm, mint hogy leüljek és írjak. De jelentem, a kezdő jelenet már FÉLIG kész van! Szóval, öveket becsatolni, érkezik a következő!

Nem, az előzőt még nem fejeztem be. Pihen. Gyűlik az ihlet, aztán majd egyszer csak...

Gőzerővel (na jó, inkább csak csigatempóban) készül a legújabb mű. Még nincs teljesen befejezve, csak a fejemben, rá kell vennem magam lelkileg és testileg, hogy nekiüljek és megírjam, de az elejét megosztom Veletek! Hurrá! :) Előre is elnézést kérek (és légyszi szóljatok), ha elírás maradt benne, hajnal 3/4 6-kor nem fog még az agyam...