Nehéz volt belekezdenem a blogírásba. Nehezemre esett megosztani a gondolataimat, érzéseimet másokkal, főleg azokkal, akik igazán közel állnak hozzám. Féltem attól, mit gondolnak majd, féltem a reakcióiktól. Persze sejtettem, hogy nem fogja senki azt mondani, hogy hagyjam abba, mert csak hülyét csinálok magamból, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyi támogatást és biztatást kapok! :) Szeretném megköszönni mindenkinek, aki akár egy kedves szóval, akár többel bátorított. El sem tudjátok képzelni, hogy mekkora örömet okoz, amikor valaki teljesen magától azt mondja, hogy ez igen! Csináld! Drukkolok! Nem kérdeztem rá senkinél, hogy olvassák-e, hogy mit gondolnak róla, mégis annyi biztatást kaptam, amennyire nem is számítottam. Nem is lehetne ennél nagyobb motiváció a számomra. Szóval köszönöm, köszönöm! :)